2015. június 11., de csak most került ide. Tájékozódási kerékpáros master VB, Portugália.
In medias res
A mai nap első legjobb jelenete az volt, amikor Mark Stodgell, nemzetközi ellenőrzőbíró bemutatta az átfutópont megfogását. Valójában semmi nehézség nem volt benne, jönni kellett egy hullámzó ösvényen, először szalagkordon mellett, aztán hálóval kialakított folyosón, a nézők előtt kb. 2 méterrel bekanyarodni jobbra fel és megfogni a pontot. De az, hogy Mark Stodgell mutatja be, abban volt némi viccesség. Ez az átfutópont előtti ösvény baromi látványos volt, pont a hullámzása miatt, gyönyörűen mozogtak a teleszkópok, kissé lefelé volt, ezért jó gyorsan is lehetett jönni, Mark is tekert a performance kedvéért, ahogy csak bírt. Persze nagy ováció fogadta. Azt hiszem, hogy ettől (is) lesz egy verseny jó verseny, hogy igyekeznek hangulatot teremteni. Az egyik szpíker az Orifix-es Jorge, ő próbál némi szórakoztatást is csinálni, de a másik bácsi az olyan közepeske.
A mai terep
A cél kint volt a hernyóban a műúttól 5,5 km-re, egy poros földúton kellett megközelíteni. A célterület egy jó nagy mező (néhány 100 m x néhány 100 m). A mező sárga, egészen konkrétan tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. Árnyék majdnem sehol, de vannak sátrak, meg a büfé környékén fák. Elég szerencse, hogy délelőtt felhős idő volt, ezért csak délután lehetett pecsenyére sülni ld. Team GBR és egyéb fehér nációk. A mező körül jobbára eukaliptusz erdő, aki ismeri az tudja, hogy egyáltalán nem barátságos, mert vedlik a drága eukaliptusz és a kéregháncsok ott fekszenek mindenütt, szúrnak, ropognak az utakon is. A pálya nagy része ilyen erdőben ment, a másik része meg kint a pampákon. De az erdőbe is besütött a nap. Van jó sok út, a csehek biztosan kritizálnák, mert inkább relatíve van jelölve, mint abszolút értékben. 1-es és 1-es út között néha igen nagy különbség van, én ma mentem olyan 1-esen, hogy kb. 3-as volt, puha kavicsban nagy kövek, akkorát lehet rajta perecelni, ha az ember siet a lefelében, mint a sicc. Ezért aztán a 3-as 4-es és ennek megfelelő single trail-ek szerintem felejtősek, egyszerűen nem lehet rajtuk haladni, sem a kövek sem a növényzet miatt. Azért vannak nagyon gyors részek is, meg olyan is van, hogy nem lehet eljutni A-ból B-be csak ilyen vacak úton.
A pálya
Rendezéstechnikailag megtalálható volt mindenféle feature: rajtkarantén, előrajt, célkarantén. A rajtkarantén a mező közepén volt, ott felállítottak sátrakat a megfővés ellen, az elit mezőny onnan a távolból nézhette, ahogy mászkálnak az emberek a cél körül. A rajt egy kiszáradt folyómeder közvetlen partján volt. Olyan kavicsos úton kezdtünk, amilyet utoljára a Szigetközben a gátakon láttam: jól belesüllyed a kerék a hordalékba, néha szép nagy köveken bakkan az ember, és hiába nem emelkedik az út, combból erősen kell nyomni, hogy haladjunk (homokban tekerés feeling, csak itt nem érdemes elesni, mert fájnak a kövek). Aztán eukaliptuszerdő fel-le-fel-le, a végén egy kis bozótozás, aztán ki a rétre, átfutópont és megint eukaliptusz a kiskörre. Az útvonalválasztással nem nagyon lacafacáztak, megoldották néhány hosszabb átmenettel (nekünk kettő volt belőle), a többiben nem nagyon volt, csak oda kellett találni a helyre, ami sokszor bőven elég volt. Láttam egy svéd bácsit, aki levágással is próbálkozott az eukaliptusz-erdőben (meg akart spórolni egy gerincen feltekerést), beborított egy útról egy viszonylag tisztább erdőrészen, még gondolkoztam is, hogy lehet, hogy igaza van, aztán 50 méter múlva láttam, hogy a bringát emelgetve botladozik és a megbánás hangos szavai fakadnak ki belőle. Na, így. Emelkedők is voltak, gyakorlatilag az egész pálya hullámzott, ez azért nem volt baj.
Távolban a rajtkarantén vitorlái. Ennyi árnyék volt.
A verseny
A junior-ifi-szenior mezőny együtt kezdett az elit előtt 2 órával. Az elején jól nekiindultam, inkább kerültem egyet, minthogy bemenjek egy 8-as útra a pampán, mint kiderült ez jó választás volt, mert előbb fogtam az 1-est, mint az előttem 2 perccel induló néni. Aztán bizonytalankodtam kicsit, próbáltam nagyon tekeréssel kompenzálni, ennek eredményeképpen nem vettem észre egy elágazást a lefelében, így csináltam magamnak egy kb. 1 perces kitérőt a 3-asra. Húzós felfelék voltak a kettesre is, a hármasra is. A négyesre gondoltam a legjobb lesz az esésvonal, találtam a térképen egy dózert, ami szintvonalakra merőlegesen pontközelbe visz, nem is lett volna az rossz, ha jobban megyek rá és nem állok meg mindig ellenőrizgetni, hogy ott vagyok-e, ahol vagyok. Az 5-ös környékén már nagyon sokan voltunk az erdőben, mindenfelől jöttek-mentek a gyerekek meg a bácsik, nénit szinte nem is láttam. Próbáltam elmenni a bácsikkal, néha sikerült őket ott is hagyni, meg persze ők is engem. A szokásos meg-megállással azért lassan, de haladtam, nagyjából hiba nélkül fogtam a pontokat a 8-asig. A 8-as után egy nagyon széles dózeren mentem lefelé, és amikor egyszer csak balra kanyarodtam egy elágazásban, Alekszej Nemtudomkicsodonov orosz junior versenyző teljes sebességgel nekemdurrantott hátulról - a kanyarodó bringám hátsó kerekének, puff. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy valaki nem bír kikerülni, tekintve, hogy kb. 8 méter széles volt a dózer. Az orosz csóka is katapultált előre a kormány elé, mert ugye ő frontálisan ütközött, nekem viszont kiütötte a hátsó kerekem, ezért én is kirepültem a gépezetből. De úgy, hogy mikor hátranéztem a bringára, azt hittem elsírom magam a kerekem láttán, amelyikben 8888-as lett. És még neki állt feljebb, ott pampogott valamit oroszul, aztán felpattant a bringájára és elviharzott. Mondjuk én sem voltam rest pampogásban, nem kicsit kiabáltam vele. A kerekem nem forgott, úgy odacuffant a bal villára, hogy kampec dolóresz. És itt jön a rutintalanság: fogalmam sincs hogyan kell nyolcast kiszedni.
Nem forgott.
Miki a célban megmutatta, hogy ha alárakok egy követ a másik oldal alá és ráugrom a brutális súlyommal az egyik oldalra, akkor ki tudom szedni a nyolcast annyira, hogy elforog a kerék a villák között. De így csak álltam ott elkeseredetten, mert azt gondoltam, hogy szerintem még mindig dobogóközelben vagyok (nem értek utol a nénik), de így nem tudok menni. Egy lefelé szakasz jött, ott tudtam úgy gurulni, hogy erőből hajtottam a pedált. A lejtő végén megálltam, hogy na, ez nem lesz jó, szétcseszekülöm az egészet még ráadásul, így fogtam magam, fel a bringát a hátamra és irány a cél. 25 percet gyalogoltam és eszembe jutott a könnyű bringa esete Tót Marival. Mert ez most palackostul, pótszmötyisgumistul, szódáspatronostul együtt 12 kiló volt. Próbáltam kicsit változatossá tenni az utat tolással (az nem volt jó), vállra tétellel, egyik oldalon cipeléssel, másik oldalon cipeléssel. Az útba eső pontokat megfogtam, meg az átfutót is . Aztán bekéredzkedtem a célkordonnál a kordon mögé, hogy legalább a célt ledughassam, de egy rendező bácsi kézségesen dugott helyettem.
A bringámat most csinálja a verseny bringaszervize, azt mondta a srác, hogy van mit rajta dolgozni, mert a felni is szépen eldeformálódott. A gumi is lekéretőzött az egyik oldalon, ahol hozzászorult a villához.
Egyébként nálunk 45-ben a francia néni verhetetlen. Egy Roni-féle alkatot és sebességet tessenek elképzelni, huhh, láttam ma tekerni. Ugyanígy láttam ma a 40-es győztes nénit, aki szintén nagyon jó. Meg úgy általában, a szenior bácsik is nagyon nyomják. A nénik nem mindig. Ahogy ez lenni szokott.
Defektvédelem
Tényleg nagyon sok szúrósság van, gyakorlatilag tiszta szúróka az egész talaj. Penha Garcia, erős napsütés, és a hajam már nem, de a kevlár-szmötyis belső kombó még mindig tart .
Sün is megérkezett (a szúrósról jutott eszembe ), pont jókor jött, mert holnap teljes gőzzel részt vehet a pihenőnapon.
EB Elit középtáv
Ahogy ezt már írtam, a juniorokat és az ifiket kiküldték a szeniorokkal, ezért mire az EB felnőtt része elindult, a fiataloknál már volt eredmény és akik már letudták a versenyt, azok mind tudtak tömörülni az átfutónál. Az átfutó előtti hullámzó ösvényt már emlegettem, de azt még nem, hogy egy tó partján kellett a kanyart bevenni, szóval nemcsak a közelítés volt látványos, hanem úgy az egész átfutás, majd biztosan lesz sok felvétel a középtávról készülő EB kisfilmben. Az átfutó kanyarja után volt még egy nyomós fölfelé a pontig, ott minden versenyző bemutathatta mit tud, sőt, a pont utáni hosszú húzós felfelé is végig látszott. Iszonyúan jól nyomták a franciák, de jól mutatott Tichovska is Repinával harcolva, Marika Hara is egy állat, Emily is az volt (bár ott már látszott a fején, hogy mérges, kb. egy perc hátránya volt az átfutón, és ezt hallhatta a szpíkertől), és még meg lehet említeni látványban a Tobias - Kevin háziversenyt, akik szintén nagyon szépen nyomták egymás ellen, de meggyőző volt Jussi is. És amikor már azt hitte az ember, hogy látta a leggyorsabbakat, akik hihetetlen sebességgel közlekedtek felfelé is, akkor jött Foliforov, és majdnem kétszer olyan sebességgel távozott. A befutó is felfelé volt, hogy ott hogy jött, hát mint két állat. Meg is nyerte. Aki még nagyon szépen sprintelt felfelé, az Jussi volt, de ő szegény lemaradt végül a dobogóról. Az viszont érdekes, hogy a részidős eredmények alapján Foliforov 20 másodperces cél-sprintje nem a legjobb, többen is jobbat mentek nála, de azokat én nem láttam sajnos.
Itt egy 12 másodperces ízelítő a cél előtti emelkedőről, szereplők: Cédric Beill, Jiry Hradil és nem mellesleg Gaelle Barlet, aki jól megnyerte, plusz egy francia résztvevő szelfi-botján lengedező GoPro kamera, hogy a nyaka nyúlna meg a gazdájának.
https://www.dropbox.com/s/oynuwq0fugglg7p/IMG_1369.MOV?dl=0
Ez meg itt az átfutóra közeledés autentikus magyar hangokkal, sajnos a hullámzó ösvényen haladás lemaradt az elejéről:
https://www.dropbox.com/s/k8fyp1j6085v5fv/IMG_1366.MOV?dl=0
A GPS tracket biztos mindenki látta, a lányokhoz annyi adalék, hogy Emily kavart a 9-es pontjánál (ld. kép). Utóbb reklamált, hogy ő azt hitte, hogy a pont az úton lesz, mivel sem a bulletinben, sem az eligazításon nem hívták fel a figyelmet arra, hogy úton kívüli pontok is lesznek. Ez picit sic!, mert elég jól látszik, hogy a kör közepe a két út között van.
Az ominózus 8-9-es átmenet. Engem a 8-as előtti dózeren csaptak el, Emily meg a 9-est túrta meg legendásan.
Mindegy, Emily nagyon mérges volt, és amikor megtudta, hogy csak 6., akkor odament a rendezőséghez, hogy szeretné magát diszkvalifikálni, indoklás: miután bringával fel-alá mászkált az úton, mert azt hitte ott a pont, és nem találta, kétségbeesésében lerakta a bringát az útra és bement a susnyába gyalog és úgy találta meg a bóját és dugott. Tehát a 9-est bringa nélkül fogta meg. A rendezőség nem fogadta el az ön-feljelentést, és kihirdette hatodiknak Emily-t. Nem picit csalódott, a második hely után is nagyon el volt kámpicsorodva. A részidők alapján nem a 9-esen múlt neki a dolog.
Ja, és az M50-es pálya megegyezett a női elittel. A W45 meg a junior fiúkéval.
Pénzes vs. Kupriyanov
Az orosz juniorral való ütközéshez annyit, hogy a világkupáról származó ismerősi kör és némi diplomáciai közreműködés segítségével sikerült megtalálni Alexej Kupriyanov junior versenyzőt, és tisztázni az esetet. Egy svéd ifi, aki egyébként meg is állt segíteni, csak elküldtem, látta az esetet, úgyhogy nem volt kétséges, amit aztán Alexej is bevallott: a térképet nézte és tekert ész nélkül a lefelében, és nem számított rá, hogy lassítok és be fogok kanyarodni előle. Ezért aztán tisztáztuk, hogy egyrészt senkinek sincs szeme hátul, másrészt meg ha baleset részese, akkor tessék megállni segíteni. Szégyellte magát a srác, az edzője meg piszkosul leszidta, remélem azért nem küldik el Szibériába. A végén kezet fogtunk és mosolyogtunk, még beszélgettünk is néhány szót.
A felnit kiklopfolta szépen a szerelő srác, egész jó lett. Esetleg akkor fogom érezni azt a pici nyolcast, ami benne maradt, amikor 50-nel megyek lefelé aszfalton. De ilyen nem nagyon lesz mostanában, talán még sosem volt.
A részidős adatokat megnézve, ha nem tanyálok el, akkor meglett volna a 2. hely, mert Tamsin nénit befogtam volna, láttam bringacipelés közben hogy mennyire el van csigázva. A 9-es átmenetben fél perccel jobbat mentem nála úgy, hogy közben elestem, káromkodtam, toltam a bringát és a vállamon vittem, és akkor már nem volt köztünk egy perc. Persze teljesen felesleges ilyeneken morfondírozni. Utólag megnézve eszetlen útvonalválasztásom volt a 2-esre és a 7-esre is, úgyhogy örüljek, hogy betaláltam a célba.
Egyéb
A sör csak 2 decis üvegben volt kapható a célban. Ez ilyen gyerekadag lehet.
2 decis bébisör. Mire jó ez?
Az olasz csapattal, litvánokkal, néhány franciával, az észt csapattal, japánokkal és egy svájci szenior párossal vagyunk egy szálláson. Most az eső miatt is mindenki döglik, vagy a kommunikációs eszközén pötyög a folyosón, ahol egyébként gigantikus méretű, valószínűleg génkezelt muskátlik nőnek. Itt kint van rendesen net, a szobákban esetleges. Luca (Dallavalle) épp most jött ki ide a laptopjával a lépcsőre.
Miki kimosta a biciklis mezeit (ő, saját maga!) és kiteregette. Ezzel nemcsak meglepetést okozott, de tökéletesen alkalmazkodik a környezethez, ahol a száradó ruhák kötelező látványelem.
Sün tegnap délelőtt megérkezett, de a rajtját már lekéste. Este gyorsan el is hívták egy VIP rendezvényre, azóta nem láttuk. Nagy rá a kereslet.
Holnap hosszútáv. Gondolkozom egy visszapillantó tükrön és egy indexlámpán.
